Pula és környéke

A Raša folyó völgye Isztria keleti részének legtermékenyebb övezete, tavasszal a zöld minden árnyalata vegyül itt a virágok sokszínűségével. A viszonylag egyenes terepet azonban csakhamar megunjuk és felkanyargunk az első település felé.

adrianet-6743

BARBAN

Persze nem mindent bízunk a véletlenre, Barban ugyanis messze földön híres település, hiszen augusztus második felében már 1696. óta itt rendezik meg a Prstenac-versenyeket. Ez így persze nem mond túl sokat, mi is az a prstenac? A versenynek lovagi torna jellege van, hiszen a lovasok egy hosszú lándzsával igyekeznek vágtában eltalálni és a lándzsa végére tűzni a póznák közé kifeszített zsinegre tűzött gyűrűt, amelynek prstenac a neve. Amúgy Barban – amely a római Parpanus családról kapta a nevét – egy tipikus, középkori építészeti jelleget mutató isztriai városka, alig háromszáz lakossal, akik viszont mindnyájan büszkék a 740-es évekből származó emlékektől datálódó múltjukra. A fő látnivaló a régi városmag, a Kaštel, amelynek egy részét átalakították Szent Miklós templomává, amelynek öt, XVI. századi velencei mesterek festményeivel ékesített barokk márványoltára van. Egy palota, amely a Loredan nevet viseli, a kis és a nagy városkapu maradtak fenn viszonylag jól megőrzött állapotban, szinte mindegyikükre jó kilátás nyílik a mi más nevet viselő, mint a Prstenac kávézó teraszáról.

adrianet-6764

PULA (Póla)

Barbantól mintegy harminc kilométer választ el a főúton Puláig. A városról szinte mindenkinek beugrik az amfiteátrum és mivel ez Isztria legnagyobb települése, szinte valahány idelátogató azt hiszi, hogy ez a fővárosa is. Sok tekintetben valóban Pula Isztria központja, gazdasági, oktatási, kulturális értelemben bizonyosan, ámde közigazgatásilag a félsziget központja Pazin városa. Ez persze senkinek se vegye el a kedvét, hogy idelátogasson. Pula hihetetlen gazdag kulturális-történelmi örökséggel rendelkezik. A neve a Pola illír névből maradt fenn, majd a rómaiak is megérkeztek a védett öböl mélyén található településre az I. században. Ők hagyták itt a leglátványosabb emlékeket: az Amfiteátrumot, Sergius-diadalívét, a Fórumot, Augusztus templomával. A városba érkezve a kikötőig ereszkedhetünk autóval, a tenger partján fizetőparkolókat találunk, érdemes itt leparkolni. Mi gyakorlatilag odáig merészkedtünk, hogy az amfiteátrummal szemben állítottuk le autónkat, kímélve magunkat a sok gyaloglástól. A horvátok által csak Arénának becézett római építmény ellipszisét az I-II. században, helyi mészkőből állították fel Vespasianus császár parancsára, akinek döntését viszont pulai születésű barátnője, Cenida befolyásolhatta. Fénykorában 23.000 látogató nézhette itt a gladiátorok küzdelmét, ma inkább koncertek és filmvetítések tekinthetők meg az egyik legjobban megőrzött amfiteátrumban. A küzdőtér alatti kiállítóteremben Isztria bor- és olívakultúrájának története tekinthető meg, ez egyben a félsziget történelmével is megismertet nagy léptékben. Innen dél fele vezet utunk, a Giardinin, amely a város szíve. Egészen Sergius diadalívéig sétáljunk el, amelyet időszámításunk előtt 27-ben emeltek a Sergius család dicsőségére. A diadalív megcsodálására méltó hely és egyben kötelező látványosság az Uliks, azaz Ulysses nevű kávézó, amely nevét az egykoron itt tanítóskodó James Joyce emlékére vette fel. A kávézó előtt szép időben akár a nagy íróval is kávézhatunk, hiszen életnagyságú szobra az egyik asztalnál várja a vendégeket. A Sergiusok tiszteletére utca is elneveztetett, ezen sétálhatunk tovább a Fórumig, amelyen a következő látványosság áll. Augustus császár temploma, amelyet az első század legelején építettek fel. Magas alapzaton hat koriszthoszi oszlop és zárt cella jellemzik – ezt egy helyi idegenvezető mondotta el egy csoportnak, talán mi sem tévedünk, ha így mutatjuk be. Mellette a Városi Tanács épülete, amelyet 1296-ban építettek fel, pontosabban az addig itt álló Diana-templomot építették át – a hátfalon még láthatók ennek nyomai. A belváros viszont nem ígérget nagy gasztronómiai csodákat, jártunk-keltünk, de csak nagyon turistacsalogató helyeket találtunk. A Citadella alatt viszont ráakadtunk a Jupiter pizzeriára, ahol pizzában, tésztában kellemeseket alkotnak. Ráadásul mindezt emberi áron mérik. A könnyű ebéd kellett is, hiszen a következő programpont a Citadella meghódítása, ami ismét lépcsőzést jelent, viszont ezúttal nem számoltuk a fokokat. A helyiek által Kaštelnek nevezett építmény négy bástyájáról remek kilátás nyílik az öbölre. A citadellát 1631-ben emelték a velenceiek, később Napóleon átépíttette, majd jelenlegi formáját 1830-ban kapta meg. Pula hatvanezer lakosával már nagyvárosias jelleget öltött, domináns a kikötő látványa, de azért még mindig alkalmas kedves kis sétákra, apró szépségek megfigyelésére. A város viszont nem nagyon alkalmas strandolásra, ám közvetlen környezetében, főleg ha dél felé vesszük az irányt, több kellemes üdülővárost is találunk. Ilyen a Stoja, a Marina Veruda, a Punta Verudela, vagy a Pješčana uvala. Érdekes módon itt találjuk meg Pula legjobb éttermeit, amelyek egyben minihotelek is. Itt az isztriai konyha a nemzetközivel egyesül, hihetetlen izgalmas kreációk kerülnek az asztalra. Homárral és szarvasgombával ékesített metélt, tengeri sóban sült halak, rizottó rákkal, őszibarackkal és pezsgővel. Ilyen érdekességeket lelhetünk fel a Valsabbion, a Vela Nera vagy a Milan étlapján, amelyek azonban árban is éreztetik, hogy ők a horvát top-éttermek közé tartoznak.

adrianet-1030019

PREMANTURA

Pulától délre található a Kamenjak-félsziget, ennek középső részén találjuk az utolsó települést, Premanturát. Ide meglehetősen nagyszámú kempingező turista érkezik, de mi másra vagyunk kíváncsiak. Egyrészt itt halásszák a legjobb minőségű rákokat, másrészt a településtől délre található a Kamenjak természetvédelmi terület. A kilenc kilométer hosszú félszigetecske partjai szigetekkel, zátonyokkal, miniatűr öblökkel tarkított. A terület a mezei virágok és az orchideák kedvenc élőhelye, számtalan utat választhatunk, hogy bebarangoljuk. Ha pedig megfáradunk, a legdélebbi csücsökig kell csak elsétálni, hiszen itt találjuk a Safari bárt. Ez egy különlegesen hangulatos hely, parti konoba a bozótban, ahol nincs semmi felesleges. Viszont adva van a tenger, néhány lépcsőfokra mindössze, alternatív gyermekjátszótér és egyszerű, de finom ételek. A konyha sem zárul be előttünk, Danny, a három éve itt élő angol üzletvezető a roston sütött szardínia és tintahal titkát is megosztja velünk. Friss alapanyag kell csupán, némi só és bors, a rostlapra egy kis olívaolaj és már sülhet is a hal. Pár perc alatt kész és ekkor jön a trükk, hiszen még nyakon kell löttyinteni egy fűszerkeverékkel, ami olívaolajból, apróra vágott fokhagymából és petrezselyemből áll. Kóstoltuk, kiváló. A hely egyedi hangulatát meghatározza a bárpult is, ahol mindenki kőből fakaszthatja italát, legyen az limonádé vagy bor. A Kamenjakra ugyan belépőt kell fizetni, de egy délután itt, az érintetlen természetben, ennyit kétségkívül megér.

adrianet-1030014

MEDULIN

Isztria legdélebbi üdülővárosát, Medulint már a múlt század elején felfedezték a cseh turisták. Az első világháború előtt ők voltak a legnépesebb nyaralónemzet ezen a tájon, akiknek nagyon tetszett a fenyőerdős part, és a homokos, lassan mélyülő tenger. Ma már szinte minden a turizmusnak van itt alárendelve, hiszen egy forgalmasabb, csúcsszezoni napon akár 17.000 turista is pihenhet az alig kétezer lakosú településen. Hotelek, apartmanok, kempingek és mintegy félszáz étterem szolgálja az idegenforgalom gyarapodását. Vacsoránkat azonban egy másik faluban költjük el, Valturáig autózunk északnak mintegy tucat kilométert. A Stari Čok nevű étteremben nincs turista rajtunk kívül, csak néhány helyi férfi kártyázgat az árnyas kerthelyiségben. A pincérnő ajánlata: vad, tésztával. Bólintunk. És nem tévedtünk. A szarvashúst egészen omlóssá főzték, a mártásban a babér és a rozmaring dominál. Kétfajta tésztát kapunk hozzá, fuzit és njokit. A fuzi is éppen kellőképpen főtt meg, de a házi njokit ezúttal nem verheti meg.

LOBORIKA

Innen már csak pár kilométer újabb szálláshelyünkig, ami Loborikában található. A falusi idegenforgalommal foglalkozó Peruško család birodalma ez a ház, amelyben egykoron ferences szerzetesek éltek. A háziak éppen lakodalomban vannak érkezésünkkor, a kulcs a kocsmában. Ismerkedünk rögtön a faluval, majd a ház bejárati küszöbe alatt egy apró skorpióval, aki teljesen megrémül tőlünk, és menekülőre fogja. Másnap reggel se kerül elő, pedig nagyon szeretnénk lencsevégre kapni.

adrianet-1030028

FAŽANA

Pulától északra autózunk, Fažanába, ahonnan hajók indulnak a Brijuni (vagyis a Brioni-) szigetekre. Megérkezésünkkor nagy a készülődés a kis halászfaluban, éppen Josip Broz Tito, a szocialista Jugoszlávia megálmodója és megvalósítója születésnapja alkalmából Tito-fesztivált rendeznek. A retro-feeling itt sem idegen, az öregek és a fiatalabbak egyaránt azokra az időkre emlékeznek, amikor a nagy vezér a Brioni-szigeteken nyaralt és néha meglátogatta a helyi halászokat. A tucatnyi sziget, ahol Tito nagy szeretettel és igen sokat tartózkodott, ma nemzeti park. Látogatni azonban csak úgy lehet, ha egy nappal korábban bejelentkezünk. Az idegenvezetős túra során szafaripark, bizánci erőd romjai, római villa is látható, esetenként még a horvát elnök is, aki megörökölte a titói rezidenciát. Mi Brioni helyett ezúttal egy faluval odébb próbálunk szerencsét, a Marčeta borgazdaságban. Itt egy pálinkával indul a kóstoló, amiről csak akkor derül ki, hogy chilipálinka, amikor már a nyelőcsövemben van. Éget. Annyira éget, hogy a harmadik pohár víz is lecsúszik, mire eláll a csuklásom. Ezek után már csakazértis belekóstolunk a borokba. Semmi különöset nem rejtenek magukban ugyan, de egész korrekt ár/érték arány egy vacsora mellé vagy esti, tengerparti beszélgetésekhez.

Ajánlott bejegyzések