Plavac 2005 (Radović)

Nem sok olyan bor van, amit úgy tolok el magamtól, hogy én az életben még egy bort, még egy ilyent, még egyszer soha! Ez lenne a vég, mert azért az esélyt meg kell adni. Lehet, hogy csak ez az egy palack volt a hibás. De akkor is rosszul esett. Pedig a címke még olyan biztató volt, láttunk esélyt a jó borra, ráadásul a borász híre sem volt hírhedt…

radovic

Ha a plavacoknál panaszkodtam volna eddig a ragasztósságra, akkor itt most legalább az kellett volna, hogy elnyomja valami ezt, ami ebből a palackból, ebből a pohárból jött. A szomszédunk pottyantós típusú, falusi budijára emlékeztetett, amelyet a hatvanas évek óta nem ürítettek és az augusztusi kánikulában nem lehet előle menekülni. Itt persze más az illatanyag, de nem kellemes ez sem. De nem a dugó, vagy ha mégis, akkor ilyennel még nem volt szerencsétlenségünk. És ezen a szellőztetés nem sokat segít, legalábbis egy óra biztos nem segített. Illatban nincs remény. Szinte semmi nem jön át gyümölcsből, szépségből. Az íz egy korty minősítése alapján egy kicsivel kevésbé botrányos. De ettől még nincs kedv a második kortyhoz. A plavac mali hibagyűjteménye…

Nem szeretek borról rosszat írni. Óvatosan elmondani a hibáit, megemlíteni, hogy az erényei mellett jobb is kihozható lett volna belőle. Bíztunk benne, hogy a dugó. De annak semmi baja. Akkor meg valószínűleg ezt elszúrták. És tényleg nem kicsit… Az adrianetes tesztsorozat eddigi legrosszabb horvát vörösbora címet “érdemelte ki”. De az is lehet, hogy csak valami számomra, számunkra ismeretlen hibával álltunk szemben, amihez kellene egy kontroll palack. Majd talán, egyszer, ha ezt már feledni tudtuk… Sajnálom.

Pontszám: 1/10

Ár: S (Horvátországban)

Ajánlott bejegyzések