Motovun és környéke

Észak-Isztria. A kontinentális részekre sokkal kevesebb turista érkezik, mint a partra. Ez részben érthető is, de a gasztroturista ezt a vidéket mégsem hagyhatja ki. Sőt, akár csak ide jön el. Hiszen itt talál rá az egyik legmeghatározóbb élményre: a szarvasgombára. Mindent elsöprő találkozás ez, a gomba beszivárog az ember pórusaiba és utána már minden gasztronómiai élmény zsinórmércéje lesz.

adrianet-7240

MOTOVUN (Montona)

Az olasz nevén Montonaként is ismert kisváros a Mirna folyó déli oldalán terül el, ahogy a régi városok többsége, egy domb tetején. Ami rögtön megfogja az utazót, az az óváros akropolisz jellege, nem a szokásos templom köré épülő szerkezet, hanem egy elnyúló, a domb gerincén végigfutó központtal. Az óváros legrégebbi eredetű magja XIII.-XIV. századi városfalakkal van körülvéve, melyek nagyon jó állapotban maradtak fenn. Ma végigsétálhatunk ezeken a falakon, nagyon kellemes hangulatú sétánnyá alakították át, amelyről lélegzetelállító panoráma nyílik a folyóra és annak túlpartján az erdőre. És természetesen a környező dombokra is, de akaratlanul is az erdőt kémleli az ember, a szeszélyes szarvasgomba otthonát. A falakon belül a házak többsége román, illetve gótikus vonásokat hordoz, a XIV. századi városkapu (amelyben egyébként egy kellemes vendéglő, a Pod Voltom nevű működik) pedig koragótikus stílusú. A város érdekes módon fejlődött tovább, az emberek előbb a domb déli oldalára építkeztek, majd az házak a keleti oldalon is előbújtak. A három városrészt pedig falak, tornyok, kapuk láncolata fűzi össze, melyek a XVII. századig készültek el. A középkorban Motovun már igen élő város volt, amely ma is őrzi a régmúlt századok hangulatát, pedig ma alig hatszázan laknak itt. Nagyon szimpatikusan, autóval csak a külső falakig lehet eljutni, onnan már gyalogosan indulhatunk tovább a macskaköves utcán a városkapu irányába. A szálláshelyünk itt egy kívülről rogyadozónak tűnő épület, belülről szépen felújított apartmanokkal, hihetetlen erkéllyel, pontosabban onnan nyíló panorámával. Ne hagyjuk ki a sétát a városfalon, tegyünk egy kört, időnként pedig térjünk be egy-egy barátságosabb kis utcácskába. Itt sincsenek nagy távolságok, minden bejártható egy-két óra alatt, és mindeközben jónéhány fotót is készítettünk, sőt ittunk egy kávét is a falak mellé épített kávézó teraszán. Ne hörpintsük fel elhamarkodottan, nézzünk szét, szívjuk magunkba a csodálatos vidéket, tekintetünk lépje át a folyót. A Mirna folyó túloldalán elterülő motovuni erdőben rejtőzködik ugyanis az a titokzatos gomba, amelyről valójában többes számban kellene beszélni, hiszen több faja is megterem itt. A legdrágább és ritkább az isztriai fehér szarvasgomba (Tuber Magnatum Pico), amelynek az ára akár 500-700 000 forintig is felmehet kilónként. A fehér szarvasgomba itt és az olaszországi Alba környékén fordul elő csupán, nem lehet termeszteni, illata, íze sokkal intenzívebb, mint a franciák által igencsak kedvelt és dicsőített fekete, périgordi szarvasgombáé (Tuber Melanosporum Vittadini).

adrianet-7294

Az isztriai éttermekben tavasztól őszig elsősorban a nyári fekete szarvasgombával (Tuber Aestivum Vitt) találkozhatunk, ez megfizethetőbb, hiszen ennek ára kilónként általában negyven-ötvenezer forint körül mozog.  Isztria büszkélkedhett a szarvasgomba-világcsúccsal, itt találta meg ugyanis Giancarlo Zigante 1999-ben Diana nevű kutyájával az eddig fellelt legnagyobb fehér szarvasgombát, amely 1,31 kilót nyomott a mérlegen. Erről a ritka és sokak által magasztalt gombáról azonban nem csak beszélni kell, hanem kóstolni is. Kiváló hely erre a motovuni városkaputól pár lépésre található Barbacan étterem. A holland séf-tulajdonos hagyományos elemekből modern éttermet és konyhát alkotott. Elsősorban a szarvasgombás specialitások kóstolandók meg: a rizottójuk felülmúlhatatlan, érdekes élmény a szarvasgombás creme brulée, az előételek közül külön hangsúlyt kell fektetni a kétszersült-ágyra púpozott libamáj, frissen pirított fekete szarvasgomba szeletekkel, hozzá egy korty buzeti, cigánymeggyre emlékeztető teran. Motovunnal szemben, a Mirna folyó túloldalán van Livade, egy kis település, amely minden év októberében nagy szarvasgomba-fesztivált rendez. Akkortájt minden hétvégén délelőttől estig nagy sátrakban lehet ismerkedni a helyi kistermelőkkel, egy külön sátorban pedig megcsodálni a szarvasgombákat. Itt található a legnagyobb felvásárló- és feldolgozó-üzem, amely egyben egy éttermet is működtet. A cég nevét viselő Zigante Isztria egyik top-étterme, de a legjobbak között tartják számon Horvátország szerte. Az ételek természetesen javarészt szarvasgombával készülnek, van itt scampi és polip carpaccio szarvasgombával, tésztaételek sora, halak és egyéb tengeri finomságok az egyedülálló gombával ötvözve. A környezet kiváló hangulatú, a borválaszték mintegy kétszáz fajtára kiterjedő, viszont az árak sem alacsonyak, egy ötfogásos menüsorra legalább 400 kunát kell áldozni, ital nélkül.

BUZET

Motovunból Buzetba a nemrég felújított főúton is el lehet jutni, de egy kis kalandvágy és mehetünk némi kerülővel a Butoniga-tó felé. A tavat dombok ölelik körül, keskeny utakon lavírozunk, míg feljutunk a dombgerincre. Itt viszont meg kell állni. Körös-körül szőlőültetvények, olajfákkal megtűzdelve. Nagyon sok borász telepített erre a vidékre, ahol egyedülálló klíma alakult ki. A tó felett érünk be Vrh falucskába, ahol a hasonló nevű éttermet érdemes felkeresni. A helyi, igazi isztriai, tradicionális konyha házi kenyeret, mellé pršutot és sajtot, folytatásként pedig ez utóbbiakkal töltött fužit kínál. Az éttermet működtető Petohlep család saját borait kínálja az ételek mellé, valamint egy igazi különlegességet: pezsgőt.

adrianet-7273

A legenda szerint a pezsgőkészítés tudományát egy francia katona hagyta Vrhben, aki a napóleoni hadjárat alatt sebesült meg, ittragadt és megtetszett neki a vidék, a szőlők és elkezdett pezsgőt készíteni. Hogy ebből mi az igaz, nem tudhatjuk, de az biztos, hogy a pezsgőt érdemes megkóstolni. Innen már csak néhány kilométer Buzet, a római időkben még Pinguentum néven ismert kisváros. Mai kinézetét a velenceiektől örökölte, akik 1421 és 1797 között uralták a vidéket. Ma a piciny óváros két városkapun keresztül is megközelíthető, a főkapu 1547-ből, az északi kapu fél évszázaddal későbbről való. A település kevésbé izgalmas, mint utunk két következő állomása, Roč és Hum, de azért egy kis pihenőt itt is kellemesen el lehet tölteni, az óvárosi domb tövében például a remek szarvasgomba szaküzlet és vinotéka várja a turistákat.

adrianet-1

ROČ

Kelet felé folytatva utunkat érünk be Ročba. A háromszáz méteres tengerszint feletti magasságon megépített városka állandó lakosainak száma 17. Ez természetesen érződik is a hangulatában, békéjében, hacsak éppen nem hangos turista-csoport verik fel a csendet. Ruz várára már 1064-ben írásos emlékek hivatkoznak, de a környéken római romokat is találtak. A korai keresztény kor öröksége Szent Mór temploma az V-VI. századból. A középkori várból csak a település északi részén található torony maradt fenn, a jelenlegi falak, a kettős városkapu, a lőtornyok a XV. században épültek. Roč a XIII. századtól kezdve a glagolita horvát kultúra egyik központja. Az óhorvát írásmód abécéjét egy templomfalban megörökítve találták meg, ezt 1200. körülire datálják. A glagolita kultúra és irodalom a XVIII. századig virágzott, nagyban hozzásegítve az isztriai horvát lakosság nemzettudatának és kultúrájának megerősítéséhez.

Ročban egyetlen konobát találunk, amely elsősorban az idelátogató turistákat célozta meg, ez hétfőn zárva tart.

adrianet-7210

HUM

Ročtól délre a glagolita papok emlékének szentelt szobrokkal övezett út vezet Humba, a világ legkisebb városába. A legenda szerint óriások építették fel, akik a köveket a többi város építőköveinek maradékából hozták fel ide a Mirna folyó völgyéből, ezért lett ez a legkisebb város. Ma alig húszan lakják. Először 1102-ben írnak róla, akkor még Cholm néven. A középkorban erős városfalai voltak, ám ezeket a XV. században lerombolták. Ma csak a városfal részei maradtak fenn és a felújított nyugati városkapu.  A dombok között megbúvó „város” néhány utcácskája hív kellemes sétára, minden utcán legalább egy ajándékbolt csalogat, ahol a glagolita írás felhasználásával készült emléktárgyakat kínálnak és természetesen biskát. A biska egy helyi pálinkafajta, amelyet elsősorban fagyöngyágak (vigyáznak, hogy a termés ne kerüljön bele, mert az mérgező) és még három gyógynövény, valamint cukor hozzáadásával állítanak elő. A recept természetesen titkos, de a fogyasztása állítólag nagyon sok tekintetben gyógyító hatású, és az íze sem rossz… Hum másik nevezetessége a konobája, ahol mi más, mint a szarvasgomba adja az ételek egy részének ízesítését. Semmi különleges, de már csak azért is megéri ide eljönni, mert ház mégiscsak a világ legkisebb városának egyetlen éttermében ebédelhetünk meg.

adrianet-7377

UČKA

Az Učka hegység Isztria északkeleti határvidéke. Legmagasabb csúcsa a Vojak 1401 méter magas. Ezen a hegyen fúrtak keresztül, amikor elkészült az Učka-alagút, az egyetlen útszakasz Isztriában, ahol útdíjat kell fizetni. Az alagút néhány kilométere után már a Kvarner-öbölbe érkezünk ki, ismét feltűnik a tenger, a távolban Krk szigete és hamarosan Rijeka. Bejártuk Isztriát.

Ajánlott bejegyzések