Egy pošip és sok garnéla

A Lidlben tegnap figyeltem fel pár horvát élelmiszerre, ihletet kaptam és ma már dalmát fehéret bontottam főzéshez, ebédhez egyaránt. Minden megvolt félóra alatt, és még a borban sem csalódtam.

A diszkontláncnál nem ez az első eset, hogy felbukkannak sajátmárkás horvát élelmiszerek, most a borokra cuppantam rá, a plavac épp lefogyott a polcról, de úgyis fehéret szerettem volna. A graševina szlavón bor, viszont volt mellette dalmát is, egy pošip Korčula szigetéről. A pincészet (Blato 1902) egy százévesnél is idősebb szövetkezet hagyományait viszi tovább, mintegy 500 kisebb-nagyobb termelővel együttműködésben. Ez persze vakon nem jelent semmit.

A bor műanyag dugóval van ellátva, ami nem feltétlenül baj, 2014-es, ha a frissességet akarták megőrizni, ez akár jó választás is lehet. A fajtáról lehet nálunk olvasni bővebben is. Az általános tapasztalatunk, hogy az utóbbi időkben kezdik felfedezni a gyümölcsösebb, illatosabb, könnyedebb reduktív fehérek értékét, és fontosságát a helyi gasztronómiához. A hagyomány persze alkoholnehéz, időnként fáradtnak tűnő fehérborokat jelentett, ezek kezdenek eltűnni – de azért ne bízzunk meg az útszéli folyóborokban, ha biztosra akarunk menni, keressünk palackozott tételeket előállítő termelőket és kóstoljunk vásárlás előtt…

posip_lidl_02

A Lidl Winemakers of Croatia sorozata azonos címkék alatt forgalmazott borokat jelent, Magyarországra egy plavac mali, egy graševina és ez a pošip érkezett. Ezerkettőszáz forintos árával korrekt belépő kategóriának mondható (a plavac is ennyi, az olaszrizling egy ezres) és ezt nem hazudtolja meg a pohárban sem.

Mielőtt az ételbe tettem volna, megkóstoltam természetesen. Hűtőhidegen kicsit zárkózott volt, de tiszta, így töltöttem egy pohárba, majd főzni kezdtem. Tejszínes-fehérboros garnéla készült, tintahaltintás spagettivel. A garnélákra fél pohár pošip került, a másik fele a szakács jutalma.

Ahogy kicsit kezdett felmelegedni feléledtek az illatok, fenyőerdő, fűszernövények, friss füge, még egy kis zöldes olívaolaj-illat is bejátszik. Nem éppen szokványos, de nem kellemetlen. Kortyban még akadnak savak, az étel mellé kifejezetten jól csúszott, nem túl hosszú, de a végén felbukkanó kis kesernyésség egész meghozza a kedvet egy újabb kortyhoz, nem ez a pošip csúcsa, de ez lehet a biztos alap.

81/100 pont (S)

Ajánlott bejegyzések