Dalmát fehérek: már nem csak másodhegedűsök

 

Dalmácia, a büszke horvát dél mostanság elsősorban az idegenforgalomra összpontosít, naponta jönnek az óceánjárók, nyaranta bedugul az autópálya. A borászat szereplői talán ennek is köszönhetően kényelmesedtek el és mintha később ébredtek volna a többi horvát borvidéknél. A déli borok, elsősorban vörösök, főleg országhatáron belül híresek – amit a helyiek nem isznak meg, azt ráadásul a turisták megvásárolják. A területek kiválóságát ugyanakkor az mutatja, hogy nem kevés külföldi befektető eurómilliókat vált be szőlőre és pincére. A plavac mali a legnagyobb reménységnek, de mellette ott vannak a kevésbé értékelt fehérek. Utánajártunk, mit s rejt fehérborban Dél-Dalmácia.

A tavaszi napsütés megelőlegezi nekünk a tengerparti nyár életérzését, az első partközeli pihenőhelyen már a kövekből kirakott padokon sütkérezünk. A pannon tájból ideszakadt vendégek és a gyíkok békés egymás mellett élésben. A tenger sós illata, a már buján zöldellő fűszernövényekkel kiegészítve, hatalmas szippantásokkal tisztítjuk az autópálya-pihenőktől, no meg az általános városi szmogtól megfáradt tüdőnket. A helyszín a Pelješac-félsziget, ez a 77 kilométer hosszú földnyúlvány, ami az igazi szárazföldtől egészen Korčula szigetéig ér el.

Korčula-032

Ha a turistakalauzokat lapozzuk fel, akkor megtudhatjuk, hogy innen származnak a legnevesebb horvát hajóskapitányok és a legjobb dalmát vörösborok. A komp Korčulára Orebić városából indul, itt egykoron az egyik leggazdagabb hajós-közöség élt, a vitorlásaik tengereken és óceánokon közlekedtek, a dalmát borokat is ők szállították minden égtáj felé – egészen addig, amíg meg nem jelentek a gőzösök. Az orebići kapitányok a vitorlásaikban bíztak, de vesztettek a gőzhajókkal szemben, gazdagságuk emlékét ma a kapitányházak őrzik, gyönyörű épületek, pici, de ma is szépen rendezett kertekkel a part mentén.

Kuna-02

A szőlőültetvények azonban megmaradtak, sőt, az utóbbi években egyre többen telepítenek ismét a félszigeten. A fő fajta természetesen a plavac mali, a vörösbor ezen a környéken szinte kizárólag ezt jelenti, ugyanakkor a korábban kissé elhanyagolt fehérek is egyre nagyobb figyelmet kapnak.

 

Rukatac

A dalmát partvidéken ennek a fajtának maraština a neve, csak a Pelješacon és Korčulán hívják rukatacnak. Hogy a sztorit még jobban megkeverjük, nemrég az is kiderült, ez a fajta genetikailag azonos a malvasia lunga néven Olaszországban gyakori szőlővel. A malváziák népes mediterrán családjába tartozó szőlőt régen elsősorban desszertbor készítésére használták, hiszen jó cukorgyűjtő s emellett a savak tekintetében sem túl lágy. Az uniós csatlakozás a horvátokat a bor tekintetében kicsit felkészületlenül érte, hiszen a hagyományos desszertbor, a prošek elnevezését ezentúl csak hazai piacokon használhatják, az olasz prosecco eredetvédelme miatt, ahogy egyébként vitájuk van  szlovénekkel az isztrai vörösbor, a teran elnevezése miatt is.

Korčula-033

De vissza a rukatachoz, a desszertborok mellett gyakran kerül házasításokba is, a többi fajtának frissességet adott és jellegzetes fűszeres illatokat. Megfelelő szüreti időpontban szedve azonban önállóan is egész izgalmas borokat készítenek belőle az utóbbi időkben, amelyben a dalmát fűszernövények mellett a szárított déligyümölcsöket fedezhetjük fel. Érdemes az Antunović, a Madirazza, vagy Korčula szigetére áttekintve a PZ Pošip Čara, illetve a Toreta pincészetek boraival kezdeni az ismerkedést.

 

Grk

Ha már Korčula szigetére hajózunk át, az egyik legfehérborosabb dalmát élményem ide köt. Két éve talán az egyik zágrábi borfesztiválon egy horvát sommelier ismerősöm mutatott egy bort, mondván, íme a bizonyíték, hogy lehet jó fehéret készíteni a mediterrán délen is. Megkóstoltam és rajongója lettem Frano Milina Bire borának, amelyet a helyi grk szőlőfajtából készít.

A grk, azaz görög a horvát nyelvben hímnemű szó, pedig valójában egy nőivarú szőlőről beszélünk, amely a mi kéknyelűnkhöz hasonlatosan vegyes ültetvényekben található meg, Korčulán általában plavac malit ültetnek mellé beporzónak, legyen kis vörösboruk is. A fajta neve görög eredetre utal, a fioxéra idején csaknem teljesen kihalt, szerencsére Lumbarda közelében homokos völgyek voltak, ahol a XIX. század egyik legnagyobb gonosztevője, a szőlőgyökértetű nem tudott nagyobb károkat okozni.

Bire-011

A dombokról azonban eltűnt a szőlő, a teraszokon olajfák nőttek, majd erdő lepte be. Frano Milina Bire előbb a homokos területeken kezdett el foglalkozni a grk szőlővel, majd néhány év a fejébe vette, hogy ő bizony visszatelepíti a domboldalakra. Az ültetvény néhány évesen ma olyan, mintha a szőlővesszőket egyenesen az aprított sziklák és kövek közé dugták volna le, a fehéren világító kőzetek alatt azonban van bizony némi termőföld is.

A ma palackban lévő grk még túlnyomó részben a homokos völgyek termése, de ahogy fejlődik az új ültetvény, lesz majd szelekció a domboldalakról is. A Bire Grk tiszta, telt és gyümölcsös illatokkal nyit, kortyban izgalmas, egyedi zamatokkal, egyszerre gyümölcsös és fűszeres, egész jó savak őrzik a lendületét, finom ásványossággal a végén. Intenzív, telt bor, kellő frissességgel.

Bire mellett még hat borász foglalkozik a grk fajtával, ma 40 hektáron termesztik, elsősorban a tengerszint feletti húsz méteres magasságban, a tengerrel határos lumbardai síkon. A grk mellé együnk roston sült tengeri halakat, szardíniát vagy makrélát, esetleg fehérborban készített kékkagylót, lehetőleg a szőlőtőkék tövében, a tengerbe lógatott lábakkal. A naplemente kellene még a leírva csöpögősen giccses, ám helyben teljesen működőképes csendélethez.

 

Pošip

Nem kell messzire mennünk Lumbardától, nagyjából a sziget közepén található, szőlővel beültetett mezőkig, hogy ismét egy újabb fajtára találjunk. A helyiek szerint a pošip innen indult Dalmáciát bejáró hódító hadjáratára és lett talán a legnépszerűbb déli fehér fajta. A sziget közepén két kis falu osztozik a dicsőségen, Čara és Smokvica, bár ez utóbbi területén találták meg a legidősebb pošip szőlőtőkét, a helyét ma emléktábla őrzi.

A pošip lett még 1967-ben az első védett eredetű fehérbor az akkori Jugoszláviában, nemrég azt is megállapították, hogy nem görög eredetű fajta, mint sokáig hitték, hanem a DNS-vizsgálatok szerint két régi helyi fajta, a bratkovina bijela i zlatarica blatska bijela leszármazottja.

Akárhonnan is jött, ebből a fajtából sokféle bort lehet elkövetni, a régi időket a punnyadtabb, lomhább verziók idézik, keressük inkább a frissességet ebben a borban. Itt van például a Kunjas vagy a Toreta pincészetek bora, az üdeség mellett igencsak tartalmas és mandulás, keserűnarancsos, enyhén mézes és fűszeres, aszalt fügés illatokkal magával ragadó, Marko Polo nevű válogatás a PZ Pošip Čara szövetkezeti pincészetből, de érdekes és igencsak divatos a Pošip Intrada a Krajančić pincészettől, amely almás, bodzás, sőt csalános, picit fahéjas illataival már-már érett sauvignon blanc-t idéz.

Korcula-0130

Korčula városáról essék még néhány szó, hiszen hangulatos kisváros, óvárosába csak lépcsőkön jutunk be, a helyiek szerint ez volna Marco Polo szülővárosa, ne csodálkozzunk, hogy minden róla van elnevezve. Kivéve a legjobb korčulai éttermet, amelyre a Lešić Dimitri palotában akadhatunk. Gourmet mediterrán konyha, sommelier által válogatott borok, 18 férőhely, többet talán nem is kell mondanunk róla.

Ha Korčuláról visszakompozunk a Pelješac-félszigetre, a legjobb pošipokat a Grgić és a Korta Katarina pincészeteknél találjuk. Ezek egyúttal talán a legdrágábbak is, talán nem véletlenül, nem érdemtelenül. Mindkét borászat mögött amerikai tulajdonosok állnak, akik nem keveset tettek a térségért, még ha sokan kritizálják is őket, mert néha bizony eltérnek a hagyományoktól.

A rukatac, a grk és a pošip olyan arcait fedezhettük fel, ami után azt kell mondanunk, hogy globális felmelegedés ide vagy oda, van értelme délen is fehérekkel foglalkozni. Dalmácia borászatai sokáig nem küzdöttek eladási gondokkal, a turizmus és a helyben értékesítés megoldotta azon borok értékesítését, amelyek kevésbé sikerültek egy-egy évjáratban. A világ azonban drasztikusan nyílik, a fogyasztók egyre több borból választhatnak és a túlárazott dalmát borok tereinek választani kell. A minőségen kell javítani és árat tartani, vagy az árak csökkenő spiráljával megküzdeniük. Ez azonban már a közeljövőben eldől. Mi azt tapasztaltuk, hogy egyre többen választják a minőség útját. Nyaralástervezéskor ezt érdemes figyelembe venni.

Ajánlott bejegyzések