Dalmát borszótár

Valahol (nem is olyan) messze Délen számunkra kevéssé ismert fajtákkal találkozunk a borospalackokon. Dalmáciában meglehetősen sok őshonos fajtát termesztenek, ezek közül válogattuk ki azokat, amelyekkel gyakrabban találkozhatunk a boltok polcain, az éttermek borlapjain vagy akár a termelőknél.

Érdemes végigböngészni és megjegyezni néhányukat. A leggyakoribb vagy legizgalmasabb fajták bemutatása mellett kiemeltünk néhány borászt, pincészetet, természetesen abszolút szubjektíven, saját tapasztalatok alapján.

adrianet-7524

Babić

(ejtsd: bábics; Babić Crni, Babić Mali, Babić Pivati, Babić Pluškavi, Babić Veliki, Babica, Babica Crni, Babica Gresljivka Crni, Babica Mala, Babica Vela, Babica Velika, Babičević, Babičevica, Babinka Vela, Babić, Babičević, Babytch, Crnac Rani, Grastavac, Grešljivka, Pažanin, Rogozničanin, Roguljanac, Roguljanak, Šibenčanac) – Közép-Dalmácia egyik legjellegzetesebb fajtája, amely a legjobb minőséget Primošten környékén adja, de emellett Šibenik térségében és Korčula szigetén is otthon érzi magát. A babic szőlő feketébe hajlóan sötétkék. A bor általában erre rímelve feketés árnyalatokkal rendelkező sötétvörös színvilágú, gyümölcsös illatú, amelyben a kék és fekete bogyósok tűnnek fel. De ízében már felfedezhető a fekete olajbogyó, a dohány vagy a szegfűszeg is. Néhány termelő barrikolja, ami jól áll neki, ha rálelnek a helyes arányokra.

Bogdanuša

(ejtsd: bogdánusa; Bogdanuša, Bogdanuša bijela, Bogdanuša mala) – A bogdanuša autochton fehér fajta, amely szinte kizárólag Hvar szigetén honos. A legenda azt tartja, hogy ezt a bort – a kiváló minősége miatt – kizárólag vallási ünnepek idején itták, erről tanuskodik a neve is (bog = isten). A  bor egyébként zöldessárga színű, száraz, általában 12-13 % körüli alkohollal bír. Nagyon kevesen készítenek hozzáfehető mennyiségben, elsősorban a Plančić pincészet Hvar szigetén, valamint a Dalmacijavino.

Debit

(ejtsd: debit; Bilina, Bjelina, Debit, Debit bijeli, Debić, Pagadebit, Puljižanac, Čarapar) – Viszonylag későn érő fehér fajta, amely elsősorban Észak- és Közép-Dalmáciában, valamint a dalmát hátországban terem. A fürtök és a bogyók közepes nagyságúak, aranysárga színben érnek be. Autochton fajtának tekintik, habár valószínűleg olasz eredetű. A debitből kapott bor általában száraz, friss bor, amelynek világosabb sárga a színe, érzékelhetően, de nem túltengő módon rendelkezik savakkal. Nagyon sok helyen még mindig hagyományos eljárással készítik, ami a reduktívhoz szokott internacionális ízlésnek kevéssé felel meg. Ráadásul a köztudatban még mindig tömegborként szerepel, ami szintén nem tesz jót az imázsának. De ha jól kezelik, megfelelő hozamkorlátozással és technológiával, akkor ízvilágában egészen közelít a sauvignon blanc-hoz – és ennek megfelelően izgalmas barrikolva is. Ahol érdemes próbálkozni: Vina Bibich (Bibić Alen borászata – ha igazán jó debitet akarunk kóstolni), illetve némileg gyengébb minőségben és olcsóbban: Vinoplod – vinarija d.d. Sibenik vagy Dalmacijavino.

Grk

(ejtsd: grk; Gark, Grk, Grk korčulanski, Grk mali, Grk veli, Lumbarajski Grk) – a dalmát szigetvilág egyik legjellegzetesebb és híresebb bora ma már csak nagyon kevés területen található meg. Őshazájaként Korcula szigetét jelölik meg a források, de nevéből arra következtethetünk (grk = görög), hogy a görög telepesek hozhatták be valamikor az időszámításunk előtti IV. század környékén.  Ma a legkiválóbb ültetvényeken a Lumbarda környéki homos talajokon találjuk. Száraz borokat készítenek belőle, amelyek színe világoszöldes-sárgás, esetenként aranysárga árnyalatokkal, gazdag, fajtajelleges illat- és ízvilága lehet, de ehhez ki kell fogunk egy jobb termelőt. Akkor olyan grket kóstolhatunk, amely megőrizte savait, hozzákerekítve az alkoholhoz és gyümölcsösséghez, élénk és friss ennek köszönhetően, habár jellegzetes a kesernyés utóíz, de ez nem zavaró! Javaslatunk a Cebalo pincészet.

Plavac mali

(ejtsd: plávác máli; Crljenak, Pagadebit crni) – A legjelentősebb és legvédettebb horvát kékszőlő. Ellenáll a szárazságnak, ennek köszönhetően maradt fenn olyan helyeken, ahol minden csepp nedvesség kincset ér, és ahol kíméletlenül süt a nap. Dalmáciában éppen ezért gyakori a mondás: Svaku lozu hvali, ali mali plavac sadi, azaz Minden szőlőt dicsérj, de plavac malit ültess! A fajta eredetét Miljenko Mike Grgich horvát/kaliforniai borász kutatta, és egyre valószínűbb, hogy közeli rokonságban áll a zinfandellel. Legalábbis egyik ősük azonos, hiszen a Kaliforniában népszerű zinfandel (és az olasz primitivo) egyenes leszármazottja a crljenak kaštelanski nevű, szinte már kihalt dalmát fajtának, míg a plavac mali egyik őse a crljenak kaštelanski, a másik pedig a dobričić nevű, egyedül Šolta szigetén fennmaradt fajta. A talaj és mikroklíma különbözőségei miatt a plavac maliból készült borok minősége is nagyban különbözik. A legkiválóbb borok a Pelješac-félszigeten készülnek, ahol két terroir, a Dingač és a Postup önálló márkanévként jelenik meg. Ezekhez az utóbbi időkben más területek is felzárkóztak, így például Hvar szigetén az Ivan Dolac vagy a Sveta Nedjelja területek, vagy Brač szigetén Murvica térsége. Az utóbbi időkben egyre trendibb fajta lett, így a csúcsborok ára általában 250-500 kuna között mozog, ami magyar pénzben 8500-17.000 forint között van. De azért ennél olcsóbban is lehet találni jó plavacokat, igaz, nem könnyű eltalálni, melyik is a jó. Csúcskategóriában a Dingač legjobbjait Kiridžija, Matuško, Miličić, Skaramuča vagy Bura készítik, Postupot Antunović, Madirazza vagy Radović, Ivan Dolacot Plančić, a Vinarija Svirče vagy Vujnović, Sveta Nedjelja területéről pedig kiváló a Zlatan Plavac Grand Cru a Plenković-borászattól. Egyszerűbb kategóriában Bastijana Tomić, Antunović vagy Miloš plavacait érdemes megkóstolni.

Pošip

(ejtsd: posip; Posip, Pošip, Pošip bijeli, Pošipak, Pošipica) – Autochton dalmát fajta, amely elsősorban Korcula sziget déli oldalán talált otthonra, kisebb mértékben Közép-Dalmáciában is vannak ültetvények. Fehér szőlőp, amelyből kiváló minőségű fehérborok készülhetnek. A borok általában aranyló sárga színvilágot képviselnek, erőteljes alkohollal. Sűrű, glicerines a pohárban, és kellemes ízvilág jellemzi, amelyhez 10 fok környékén felszolgálva elsősorban rákok vagy fehér húsú halak illenek. Gyakran használják különböző házasításokban is, ahol elsősorban a rukatac a párja. Sok termelő foglalkozik vele, érdemes megkóstolni Krajančić Intrada fantázianevű borát, amely szokatlanul friss, almás, akácos, helyenként vaníliás, illetve Grgić mezei virág illatú, citrusos, fahéjas aromájú pošipját. Alacsonyabb árfekvésben ajánlott megkóstolni a P.Z. Pošip, vagy a PZ Smokvica borait.

Prč

(ejtsd: prcs; Muškat, Muškatić, Parč, Prč, Prč bijeli, Prč ) – Dalmáciában megtaláljuk több helyütt is, de hazájának Hvar szigetét tekintik. Fehérszőlő, amely gazdagon terem, jellegzetesen gazdag cukorban, viszont általában, főleg ha kései szüretről van szó, hiányzik belőle a megfelelő savtartalom. Erőteljes, muskotályos illatvilága van. Sokan emiatt házasítjék más fajtákkal. Hvar szigetén készítenek belőle szárazabb tételeket és desszertborokat is, elsősorban a Plančić pincészet.

Rukatac

(ejtsd: rukátác; Kačadebić, Krizol, Maraškin, Maraština, Marašćin, Mareština, Rukatac, Višana) –  A rukatac vagy másik ismert nevén maraština autochton dalmát fajtának számít, habár teljesen azonos az olaszoknál Malvasia Lunga néven ismert szőlőfajtával. A horvát tengarpart egészén megtaláljuk, Isztria kivételével, de a legtöbb helyen csak házasításra használják. A legkiválóbb és eredetvédett rukatac Smokvica térségében terem Korčula szigetén. Emellett a Pelješac-félszigeten és Lastovo szigetén is készítenek belőle jó borokat. Világosabb sárga, aranyba hajló színvilága van, illatban virágos, ízben gyümölcsös, helyenként mézes, de mindenképpen száraz. A dalmát fehérekhez hasonlóan az alkohol 12-13 körül lehet benne.

Vugava

(ejtsd: vugáva; Bugava, Bijela Vugava) – Ez a fajta elsősorban Vis szigetén honos, de azért megtaláljuk Bračon is. Eredetéről folyik a vita, hiszen legtöbben autochton fajtának vélik, mások a viognier klónjának tartják. Akárhogy is legyen, Vis szigete már akkor is boráról volt hírneves, amikor Issa néven ismerték és elsősorban görögök lakták. Régebben gyakran desszertbor készült a vugavából, míg ma a jobb termelők kiváló, fajtajelleges, mézes illatú, aranyló, kellemesen friss, száraz fehérborokat állítanak elő belőle. Olyan Vis szigeti termelőktől vásároljunk, mint Lipanović (a barrique változatban is), Ivčević vagy Sviličić, de a parton leggyakrabban a PZ Podšpilje borát fogjuk megtalálni.

Ajánlott bejegyzések