Kategória: Borok

A pincészetnek már kóstoltuk a vöröseit, volt ilyen s olyan is. Kíváncsiak voltunk, hogy teljesít a fehér. Végül is nem lett tesztvesztes.

Ez a bor talán már egy éve várja, hogy megkóstoljam. Csak mindig megfelelő társakat kerestem hozzá.

Egy fehér, ami az ötcsillagos határáig jutott. Ami még napokig megmarad a szájban és örökre az agyban. És erre kiderül, hogy vendégbor.

Ha a plavacoknál panaszkodtam volna eddig a ragasztósságra, akkor itt most legalább az kellett volna, hogy elnyomja valami ezt, ami ebből a palackból, ebből a pohárból jött.

Barnásba hajló vörös színekkel vár a pohárban ez a bor, amely egyébként egy Hvar szigeti görög kolóniáról kapta a nevét.

Visszafogott a kitöltésnél, visszafogott az első “megorrolásnál”. Aztán ahogy körbejárja a poharat, valami aszalt málnás kedves illat szabadul fel belőle.

Ebben valahogy nincs meg a plavacos ragasztósság, tehát az inkább technológiai malőr lehet, ahol ezt benne hagyják, vagy beleteszik. Itt kerekded illatok vannak.

A szicíliai borokról elég keveset tudok. Annyit kiderítettem a teszt után, hogy a Planeta Cometa 100 százalékban fiano szőlőből készült.

A De Mar család inkább a közép, a Dajla márkanéven futók inkább a felső kategóriásak lesznek.

Egy bor, ami visszaadta hitünket a plavac maliban. Egy olyan bor, amiből szeretnénk még, egy-két kartonnal legalább a pincébe.