Plavac mali 2004 (Plančić)
A plavac mali tipikusan az a jelenség, amely könnyen megtéveszthet, ha nem megfelelően bánunk vele.
A plavac mali tipikusan az a jelenség, amely könnyen megtéveszthet, ha nem megfelelően bánunk vele.
Ivica Matošević régi kedvencünk, az Isztrián járva nagyon különleges borélményekkel kápráztatott el bennünket.
A dalmát borsorba becsempészett montenegrói cuvée okozta a legnagyobb meglepetést. Kilógott a sorból, mégpedig felfelé.
A színe szép, rubinos, az illatánál viszont már jönnek a pfújok és éljenek felváltva. Ázott szalma!
Első pördítésre látszik rajta: testes, nehéz, súlyos, vaskos. Nem kispályás. A pohár falán vastagon csordogál, nem bírjuk kivárni, míg leér, beledugjuk az orrunkat.
Ez a bor tényleg mindenütt megtalálható, viszonylag olcsó, könnyen hozzáférhető még az északi horvát vidékeken is
Az első bor egy Plavac mali, méghozzá a 2005-ös évjáratból. Viszonylag új bor, de ez a plavac szortiment legalsó darabja, vagyis az alap-plavac.
Ez lenne a középkategória. És kicsivel izgalmasabb is annál, viszont van benne valami, aminek megfejtéséhez a többedik visszakóstolás is (talán) kevésnek bizonyult.
A bor fiatalos, tüzes jószág, van benne alkohol, de nem lóg ki, van benne tannin, de nem tombolnak, pont a helyükre komponálták őket.
Nagyon vonzó, “reduktív” halványarany, zöldesbe villanó színvilág, mezei virágokkal, bkóstolási listára feltenniodzavirággal.