A zinfandel eredetéről

Nemrég egy gasztromagazin hátoldalán olvastam a hirdetést: Isten hozott újra itthon, Zinfandel! Nos, ha az itthon alatt Magyarországot értette – mi mást persze -, a hirdetés kreatívja vagy a kaliforniai borokat forgalmazó cég vezetése, akkor nagyot tévedett.

Vagyishogy inkább a legendában, mint a tényekben bízva így próbálja meg eladni a zinfandelt Magyarországon. Mintha magyar fajta lenne, mintha tényleg hazatérne a távolba szakadt rokon. A rokon azonban ez esetben nagyon távoli.

zinfandel

A zinfandel az Egyesült Államok egyik legnépszerűbb fajtája, ha jól olvastam utána, akkor a kékszőlők 23 százalékát teszik ki a zin-ültetvények. A népszerűséghez azonban igencsak hiányos családfa tartozik. Vagyis hát tartozott a közelmúltig. De kezdjük az elején.

„Az őshonos kaliforniainak kikiáltott zinfandel talán pont azért bír akkora vonzerővel, mert eredete teljességgel bizonytalan. Származásával kapcsolatban két közkeletű tévhit él ma is. Az egyik szerint a fajtát Haraszthy hozta Kaliforniába; a másik szerint ősét ma is termesztik Magyarországon cirfandli néven.”

A Haraszthy-féle elmélet a legerősebb a közvélekedésben, viszont kétségkívül téves. A magyar kalandor-üzletember valóban telepített szőlőt, valóban volt közte zinfandel, valóban alapított pincészetet, amely ma már érdekes módon nem is nagyon foglalkozik zinfandellel – de a zinfandel már Haraszthy előtt megjelent az Államokban. Nagy érdeme, hogy több más európai szőlővel egyetemben zinfandelt is telepített Kaliforniában, sikeressé tette a szőlészetet és borászatot Kaliforniában.

De akkor mi is az a zinfandel? Azt már 1967-ben kiderítették amerikai tudósok, élükön Austin Goheennel, hogy a zinfandel DNS-szerkezete azonos az Olaszországban, elsősorban Pugliában termesztett primitivo fajtával.

Akkor tehát a primitivo a zinfandel őse?

Ez sem igaz, hiszen a primitivo a zinfandel amerikai megjelenése idején kezdett el megjelenni Pugliában, legalábbis az 1700-as évek vége előtt nincs róla említés. Az USA területén viszont már 1820 körül van nyoma.

A kutatások nem zárultak le, hiszen 1997-ben Miljenko Mike Grgich, horvát gyökerekkel bíró kaliforniai borász felkereste a növénygenetikával foglalkozó Carole Meredith professzort a Davis egyetemen, hogy szerinte a plavac mali dalmát szőlőfajta a zinfandel őse. Az amerikaiak így közös kutatásokat kezdeményeztek a zágrábi egyetemmel, aminek viszont az lett az első eredménye, hogy
a plavac mali nem zinfandel.

Viszont a plavac mali egyik őse a zinfandel. A kutatások 1998-2002 között folytak, és a horvát tudósok előkerítették a plavac mali másik édesszülőjét is, ami a dobričić nevű fajta, ami ma szinte csak Šolta, Čiovo és Brač szigetén található meg.

A kutatás leszűkült ezekre a szigetekre és 2001-ben elérkezett az áttörés ideje: rátaláltak a crljenak kaštelanski (crlyenák kastelánszki) nevű fajtára. Kaštel Novi településen Ivica Radunić szőlőjében 22 tő maradt meg belőle – és genetikailag teljesen azonosnak bizonyult a zinfandellel!

A DNS analízist Zágrábban és Kaliforniában is elvégezték, és mindkét helyen azonos eredmény született. A tudósok folytatták a keresést és kiderült, hogy a fajta másik neve Tribidrag vagy Pribidrag volt (ezen a néven már csak herbáriumokban maradt fenn), és úgy ötszáz éve a legelterjedtebb szőlőfajta volt, a reneszánsz horvát/dalmát költők kedvenc borát adta, amelyet több ízben is megénekeltek. A crljenak valószínűleg először Bécsbe jutott el, ahol a monarchiabeli szőlőfajtákat mind begyűjtötték, és onnan kerülhetett ki Amerikába.

Azt egyelőre nem tudni, miért nem maradt fenn, talán a gyermeke, a plavac mali ellenállóbb és megbízhatóbb termést adott. Azt ugyanis a kaliforniai termelők is elismerik, hogy a zinfandel hajlamos a tömegtermelésre, ráadásul egyenetlenül érnek be a fürtjei…

A zinfandel hazatért Dalmáciába

A horvátok a felfedezés hatására a crljenak kaštelanski újratelepítését támogatják. Kísérletképpen Hvar szigetén létesült egy ültetvény, ahol crljenak, primitivo és zinfandel klónokat ültettek egymás mellé. Hamarosan már szüretelni is lehet talán és akkor minden fajtából külön-külön készítenek bort és akár a látogatók is összehasonlíthatják, mennyire hasonlítanak a DNS-azonos szőlőfajták.

Azt már most is lehet érezni, hogy a plavacban és a zinfandelben van hasonlóság. Van bennük valami mediterrán fülledtség, gyümölcsös teltség, kis édeskés-érzet a végén… Én néha a villányiakban, elsősorban az oportóban is érzem ezeket a jellegzetességeket, hiába, a magyar mediterrán. De addig is javaslom, aki teheti, kóstoljon össze egy plavacot és egy zinfandelt. Megéri a kóstolást!

 

Ajánlott bejegyzések